2013. január 28., hétfő

Vakáció extrákkal 10. rész Tévedni emberi dolog

Sziasztok! Meghoztam nektek a Vakáció extrákkal 10. részét :) Remélem örültök neki.
Ne feledjétek a novella író versenyt, akit érdekel, jelentkezzen! 
Köszi hogy olvassátok a blogot, további szép napot és jó olvasást! :)



Vakáció extrákkal
10. rész

Tévedni emberi dolog
"A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt."

-Én is. Bezárkózok és alszok egy jót.- dőltem neki csukott szemekkel a falnak
-Aludni? Ugye ezt most nem mondod komolyan?- kérdezte
Dühösen nyitottam ki a szememet.
-Miért? Nem mintha neked bármi közöd is lenne hozzá hogy mit csinálok.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Ann...a barátnőid elmentek szórakozni, te minek maradtál itt...egyedül?- kérdezte
-Mindenki ezt kérdezi..
-Igen? Én hányadik vagyok a sorban?- kérdezte
-Sehányadik. Szállj le rólam.
-Valami rosszat mondtam?
-Igen.
-Mit?
Egyre dühösebb lettem.
-Tudod, vannak emberek akiket nehezen tudok elviselni, de te túlszárnyalod mindegyiket.
-Ne mondj ilyet.
A lift megállt, és kinyílt az ajtó.
-Csak utánad.- vigyorgott, mire kiléptem a liftből
Tom szorosan jött mögöttem, néha félrerántott egy-egy figyelmetlen ember elől akik majdnem fellöktek a nagy sietségben. Próbáltam nyugodt lenni és legyőzni az ember iszonyomat, de ahogy ott tolongtak mellettem..
-Te jó ég..nem bírom.- álltam meg hirtelen
-Mi a baj?- hallottam egy aggódó hangot
-Nem bírom..el kell mennem..nem bírom...- ismételgettem folyamatosan kapkodva a szavakat
-Rosszul vagy?- fogta meg erősen a vállamat, nehogy elessek
-Nem kapok levegőt...ez a sok ember..- kezdtem bele
-Nyugodj meg, kiviszlek innen.- szorosan magához húzott és elindult a legközelebbi ajtó felé amely a medencéhez vezetett
Átverekedtük magunkat a tömegen, és kimentünk a kevésbé zsúfolt medencéhez. Éreztem ahogy a lábam cserben hagy és össze fog esni, de hirtelen egy magabiztos kezet éreztem, aki felemel és nem engedi hogy összezuhanjak mint egy rongybaba.
Becsuktam a szememet és próbáltam figyelni a lélegzetvételeimre.
Egy idő után észrevettem hogy már nem veszem szaporán a levegőt, és a pulzusom sem olyan gyors.
Megnyugodtam.
Lassan kinyitottam a szememet és fáradtan tekintettem fel.
-Jobban vagy?- Tom ült mellettem egy pohárral a kezében
-Igen.- hazudtam
-Biztos?
-Nem.
-Ne hazudj!
-Nem hazudok.
-Majdnem összeestél itt nekem.- láttam az arcán hogy aggódik !?
-De nem estem össze, hála....
-Igen?- kezdett mosolyogni
-Semmi.
-Nem kell megköszönnöd..
-Mit?
-Semmit..- vigyorgott
Forgatni kezdtem a szememet.
-Tessék.- nyújtotta a poharat felém
-Honnan van?
-Mikor észrevettem hogy rosszul vagy, szóltam hogy hozzanak ki egy kis frissítőt.- mondta
-Leakarsz itatni?
-Limonádé.- vigyorgott
Elvettem a poharat és belekortyoltam a hideg italba.
-Tettél bele valamit?- kérdeztem
-Igen.- vigyorgott
-Igen?- kérdeztem
-Miért? Mit gondoltál?- vigyorgott
-Hülyéskedsz.
-Igen.- mosolygott
-Tényleg?
-Nem.
Lehunytam a szememet.
-Csak hülyülök kislány.- fogta meg a kezemet nevetve
-Hagyj békén.- mondtam
-Azok után hogy a karjaimba borultál és hozzám simultál? Nem.- vigyorgott szemtelenül
-Képzelődsz.
-Nem igaz. Sőt, a legjobbat kihagytam. Sóvárogva suttogtad a nevemet és megállás nélkül csak mosolyogtál.
-Na ez meg pláne nem igaz.- pattantak ki a szemeim
-Ugyan már, ennyire lehetetlennek tűnik?- kérdezte
-Nem csak szimplán lehetetlennek, hanem képtelennek is. Nem vagyok akkora idióta hogy újra bedőljek egy hozzád hasonlónak.- mondtam dühösen
-Tessék?
-Mindegy, semmi.- álltam föl hirtelen, de újra elszédültem. és ha Tom nem kapott volna utánam, szét is verhettem volna a fejemet a medence peremében
-Hey, hey. Nem mész sehova, itt maradsz.- fogta meg a vállamat és leültetett
-Jól vagyok, oké?- mondtam
-Hát persze. Maradj itt, én pedig hozok neked valami finomat.- állt fel
-Nem vagyok éhes.- amint ezt kimondtam, a gyomrom hatalmasat korgott
-Igen, ezt is tudom.- mosolygott- Mindjárt jövök, addig is próbálj meg nyugton maradni. Ha vissza jöttem folytatjuk ezt a beszélgetést.- indult el az ajtó felé és el is tűnt az emberek között
-Csodálatos.- mondtam, és egy az egyben lehajtottam a maradék limonádémat

*Ann*


*Rory*
-Na? Hogy érzed magad?- kérdezte Sebastian
-Nagyon jól. Imádok táncolni, de nem vagyok valami profi.- ivott bele a kólájába Rory
-Ezt muszáj cáfolnom. Ügyesen mozogsz a táncparketten.- mosolygott a srác
Rory vissza mosolygott, majd a tömeget kezdte pásztázni hogy megtalálja Samanthát.
Nem látta sehol.
-Valami baj van?- kérdezte a fiú
-Nem, dehogy, én csak...mindegy, nem érdekes..
-Biztos?
-Igen, persze.- erőltetett egy mosolyt az arcára majd nagy levegőt vett Megyünk táncolni?- pattant fel a székről és lerakta az italát
-Persze, ha szeretnél..- pörgette meg Roryt majd elindultak a parkett felé.
" Csak azt szeretném hogy szeressenek, hogy viszont szeressenek. Nem akarok folyton csalódni és sírni egy férfi után mert megbántott és elhagyott. Belefáradtam hogy mindig nekem kell megfelelnem másoknak. Átvertek, megsebezte, gyűlöltek... Egy kritikus pont volt az életemben, azt hittem soha nem élem túl. sok mindenen mentem keresztül, egyik szakadékból estem át a másikba, és mi lett a vége? Bemeséltem magamnak hogy soha többet nem lehetek szerelmes, hogy soha többet ne bántsanak meg. Egy szikla szilárd falat építek a szívem köré és nem engedem hogy bárki is át törjön rajta.
A férfiak csak kihasználtak, egy játék voltam a kezükben, azt tettek velem amit akartak..De ennek vége, soha többé nem hagyom magam elcsábítani. Fordult a kocka, mostantól én leszek az, aki levadássza őket, majd mint a  használt rongyot kidobom őket egy szó nélkül.
A szavamat adom."

Rory más fél évvel  ezelőtt írta ezt a naplójába, megesküdött saját magának hogy soha többé nem lesz szerelmes.
De arra nem számított hogy egy idő után magányos lesz...

*Rory*

*Sam*
-Mire gondolsz ebben a pillanatban?- kérdezte Sam
-Biztos hogy tudni akarod?- kérdezte Bill mosolyogva
-Igen.
-Pizzára. Éhes vagyok.- mondta
Sam felhúzta a szemöldökét és mosolyogni kezdett.
-Akkor nem akarsz elmenni egy gyors étterembe?
-Miért? Te igen?
-Ha szeretnél...tőlem akár most is indulhatunk.- állt fel mosolyogva Sam
-Hát..öhm, oké- állt föl Bill is- Ismerek itt egy jó kis kajáldát, nincs is messze.
-Oké. Akkor indulunk?. kérdezte Sam
-Igen. Gyere.- mondta Bill és kivezette Samet a teremből
-És mond csak, mióta ismered Roryt és Annt?- kérdezte a fiú
Sam érezte a feszültséget Bill hangjában, tudta hogy csak azért hozta fel ezt a barátok témát hogy ne üljön közéjük a kínos csönd, ami sajnos egyre gyakrabban előfordult. Az elején még egész jól ment minden, Bill még poénkodott is, de most kezdett begubózni a saját világába.
-Amióta az eszemet tudom.- válaszolta Sam
-Ahha..- bólintott halványan, majd zsebre dugta a kezét és a járdát bámulva haladt tovább Sam mellett
-Figyelj, Bill..- kezdett bele a lány- Ugye tudod hogy nem harapok? Legalábbis általában nem.- nevetett fel röviden- Miért mész a járda másik felén? Félsz tőlem?
-Mi? Ja, nem..dehogy.-mondta még mindig a járdát bámulva
-Baj van?- kérdezte Sam
-Nem, dehogy. Miért?- nézett fel zavartan majd újra lesütötte a szemét
-Ugye tudod hogy én nem akarok semmit se rád erőltetni? Vissza mehetünk a szállodába ha akarod...
-Nem, semmi bajom. Jól vagyok, én csak..
Samantha megállította majd maga felé fordította a fiút és a szemébe nézett.
-Figyelj, nem szeretném hogy most kényszerből legyél itt. Azt szeretném hogy jól érezd magad.
-Miért fontos neked hogy én mit érzek?
Sam felhúzta a szemöldökét.
-Miért kérdezed ezt?
-Nem akarom hogy miattam érezd kellemetlenül magad.- Bill egész végig a földet nézte, Sam alig hallotta hogy mit motyog
-Tessék?
-Nem, csak mondd azt, hogy unod a társaságomat...
-Mi? Bill, nyugalom. Mi ütött beléd? Miért mondasz ilyet? És én miért tennék ilyet? Nem értelek..
-Tom erősködött annyira hogy eljöjjek.- mondta Bill
-Tessék?- Sam meglepődötten állt a fiú előtt aki egyszer tekintett fel hogy belenézzen a szemeibe- Miért mondasz ilyeneket? Az elején minden olyan simán ment, hirtelen mi ütött beléd?
-Egy érzés, ami nem hagy nyugodni..- emelte fel a fejét Bill
-Na ide figyelj.- kezdett bele Sam- Nem kell sajnáltatnod magad, a sebeidet nyalogatod és elfelejtesz élni. Mégis mit gondolsz? A boldogság csak úgy simán az öledbe fog esni? Nem, harcolnod kell, és elszakadni a múlttól hogy teljes életet élj. Ez a te bajod.-
-Ezt is csak egy nő mondhatja.- kapta fel a fejét Bill
-Igen? Akkor tudod mit? Felejtsük el az egészet. Hibáztam, emberi dolog..- mondta dühösen Sam, majd sarkon fordult és eltűnt a házak között

*Sam*

4 megjegyzés:

  1. Komolyan, szavak nincsenek rá, mennyire jó lett. Már nagyon várom a folytatást. ;) xoxo

    VálaszTörlés
  2. :D Köszi Diane, ennek örülök :)Puszi :)

    VálaszTörlés
  3. Vuhuhu! Egymásnak feszülő indulatok! Imádom! :D

    VálaszTörlés